Fogászat
A fog latinul dens, többes számban dentes. Az ember fogai gyökeresek. A tejfogak hat hónapos korban kezdenek kibújni, kisgyermekkorban 20 db tejfog nő. A soron következő maradó fogak a tejfogak mögött kezdenek kinőni, majd hat éves korban megkezdődik a tejfogak váltása. A maradó fogazat 32 fogból áll.
A fogazatot fognegyedekre szokták osztani : jobb alsó, jobb felső, bal alsó, bal felső. A fogakat középről kezdik számozni.
Negyedenként az első kettő metszőfog, a a hármas a szemfog, a négyes és ötös két-két kisőrlő, a hátsó nagy pedig a nagyőrlő. Az utolsó nagyőrlőt bölcsességfognak is szokták nevezni. Ennek az az oka, hogy csak 16-20 éves korban, vagy még később szokott kinőni. Azonban az is előfordul, hogy némely bölcsességfog ki sem nő.
A zápfogak felülete gumós, ami rágásra teszi alkalmassá őket, és vegyes táplálkozást jelez.
Harapáskor a felső és alsó metszőfogak érnek össze, rágáskor vagy a száj zárt állapotában a felső fogsor előrébb áll, ilyenkor a fogak gumói illenek éppen össze.
Az állkapocs és a fogak mérete öröklődik, lehet nagy állkapocsban kicsi fog és fordítva.
A fogak a fogmederben, a csont mélyedésében ülnek. A metsző-és szemfogak egygyökerűek, az őrlőfogak két-, illetve háromgyökerűek. Rögzítésükről a gyökérhártya és a fogíny, valamint több gyökér esetén a kissé egymás felé hajló foggyökér gondoskodik.
A fogíny gyulladásának és az ezt gyakran követő sorvadásának hatására a fogak meglazulnak, sokszor ki is eshetnek. A fog íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti része a fognyak, a fogmederben található rész a gyökér. A koronát kívülről zománcréteg borítja. Ez testünk legkeményebb szövete. A zománc alatt egy csontszövethez hasonló szövet helyezkedik el, a dentin. A dentin állomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak, ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét nem zománc borítja, hanem cement, amely valójában csontszövet, és a zománcnál jóval kevésbé ellenálló. A zománc és a cementréteg a fognyakon találkozik. A fogakon a pépes, puha ételektől lepedék keletkezik. A nyálból kicsapódó sók, azaz a fogkő is elősegíti a lepedékképződést. A lepedékben baktériumok szaporodnak el. Ezek némelyike savas anyagot termel és feloldja a fogzománcot, majd az alatta fekvő dentint kezdi bontani. Ez a jelenség a fogszuvasodás. A fognyakon különösen könnyen alakul ki lyuk (latinul: caries). Természetesen a fogszuvasodás esélyét tudjuk csökkenteni azzal, hogy a lepedéket evés után eltüntetjük. Nem mindegy hogyan használjuk a fogkefét. A fogkefével ugyanis a fogínytől távolodva kell súrolni, mert a fel-lesúrolással éppen benyomjuk a lepedéket és természetesen vele együtt a sok baktériumot a fog és a fogíny közé. Gyakran fordul elő, hogy valaki kifejezetten hajlamos a fogkőképződésre. Ebben az esetben rendszeresen le kell szedetni a fogakról. A fogkő eltávolítása azért is nagyon fontos, mert kitűnő táptalajt biztosítanak azoknak a baktériumoknak, amelyek a fogínyvérzés és a fogágy-betegségek kialakulásáért felelősek. Megelőzhetjük a fogak kilazulását, idő előtti amúgy egészséges, szuvasodásmentes fogak elvesztését. Eltávolításával a fogak fogkő okozta elszíneződését és a kellemetlen szájszagot is megszüntetjük.
A fogíny gyulladásának és az ezt gyakran követő sorvadásának hatására a fogak meglazulnak, sokszor ki is eshetnek. A fog íny feletti része a korona, az íny felső széle és a fogmeder közötti része a fognyak, a fogmederben található rész a gyökér. A koronát kívülről zománcréteg borítja. Ez testünk legkeményebb szövete. A zománc alatt egy csontszövethez hasonló szövet helyezkedik el, a dentin. A dentin állomány belsejében van a fogüreg, amelyben erek és idegek futnak, ezek alkotják a fogbelet. A fog gyökerét nem zománc borítja, hanem cement, amely valójában csontszövet, és a zománcnál jóval kevésbé ellenálló. A zománc és a cementréteg a fognyakon találkozik. A fogakon a pépes, puha ételektől lepedék keletkezik. A nyálból kicsapódó sók, azaz a fogkő is elősegíti a lepedékképződést. A lepedékben baktériumok szaporodnak el. Ezek némelyike savas anyagot termel és feloldja a fogzománcot, majd az alatta fekvő dentint kezdi bontani. Ez a jelenség a fogszuvasodás. A fognyakon különösen könnyen alakul ki lyuk (latinul: caries). Természetesen a fogszuvasodás esélyét tudjuk csökkenteni azzal, hogy a lepedéket evés után eltüntetjük. Nem mindegy hogyan használjuk a fogkefét. A fogkefével ugyanis a fogínytől távolodva kell súrolni, mert a fel-lesúrolással éppen benyomjuk a lepedéket és természetesen vele együtt a sok baktériumot a fog és a fogíny közé. Gyakran fordul elő, hogy valaki kifejezetten hajlamos a fogkőképződésre. Ebben az esetben rendszeresen le kell szedetni a fogakról. A fogkő eltávolítása azért is nagyon fontos, mert kitűnő táptalajt biztosítanak azoknak a baktériumoknak, amelyek a fogínyvérzés és a fogágy-betegségek kialakulásáért felelősek. Megelőzhetjük a fogak kilazulását, idő előtti amúgy egészséges, szuvasodásmentes fogak elvesztését. Eltávolításával a fogak fogkő okozta elszíneződését és a kellemetlen szájszagot is megszüntetjük.